Tassy Áron

A sportsérülés fogalmának általánosan alkalmazható, egyértelmű meghatározása nem egységes, pedig nagy szükség lenne rá.

Jogi értelemben sportsérülésnek tekinthető minden, valamely sporttevékenység során keletkező kóros mozgásszervi elváltozás, amely

- a sportolást legalább 1 napig lehetetlenné teszi,

- egészségügyi ellátást igényel,

- szociális- vagy gazdasági hátrányokkal jár.

A gyakorlatban ezt a meghatározást a sportban gyakran előforduló sérülésekre használják.

A sportsérülések fajtái

A sportsérüléseknek két csoportja van, az akut és a túlterheléses sérülések.

1. Akut sérülések:

Az akut sérülések vagy ún. sportbalesetek időben pontosan meghatározható, hirtelen, külső vagy belső nagy erőhatás, ún. makrotrauma hatására általában egy konkrét esemény vagy trauma következtében jönnek létre. A sérülést kiváltó külső (pl. ütés) vagy belső (pl. izom-túlfeszülés) erőhatás az érintett szövet folytonosságának megszakadását, ezzel az erek sérülését okozza. A véredények sérülése különböző mértékű vérzéssel jár, ami törvényszerűen elindítja a szervezet akut sérülésre adott automatikus öngyógyító válaszreakcióját. E folyamatnak három, jól meghatározható szakasza van, mégpedig az akut gyulladás, a reparáció (javítás) és a remodelláció ami a törés gyógyulása során megmaradt deformitások csökkentését, illetve az anatómiai helyzet visszaállítását jelenti.

Ezek a sérülések gyakran hirtelen erőhatással vagy ütéssel járnak, és azonnali fájdalommal, duzzanattal és korlátozott funkcióval járhatnak. Az akut sportsérülések gyakori típusai a következők:

- Sérülések: A szalagok sérülései, amelyek a csontokat egymással összekötő kemény szalagok.

- Húzódások: Az izmok vagy ínak sérülései, amelyek az izmokat a csontokhoz kötő szövetek.

- Törések: A nagy erőjű ütések következtében bekövetkező csonttörések.

- Ficamok: A csontok elmozdulása a normál helyzetükből egy ízületben.

- Zúzódások: A bőr alatti erek és szövetek sérülése.

A sportbalesetekre jellemző, hogy következményeik (seb, duzzanat, deformitás, stb.) azonnal nyilvánvalóak, kórlefolyásuk jól ismert, diagnosztikájuk, konzervatív és műtéti kezelésük, valamint rehabilitációjuk letisztult, jól kidolgozott. Megfelelő kezelés esetén többnyire tökéletesen gyógyulnak. Mivel a sérülés által okozott elváltozás általában tökéletesen gyógyul, vagyis a sérült terület eredeti szerkezete és működése helyreáll (azaz strukturálisan és funkcionálisan reverzibilis), ezért a sportolók kevésbé tartanak ezektől a sérülésektől.

2. Túlterheléses sérülések:

A túlterheléses sérülések a szövetek adaptációs vagy regenerációs képességét meghaladó ismétlődő és halmozódó mikró traumák, túlterhelés vagy helytelen terhelés hatására alakulnak ki, s tulajdonképpen a sejtek és a sejtközötti állomány gyulladása, majd a szövetek degenerációja, végül részleges, esetenként teljes szakadás képében nyilvánulnak meg. A túlterheléses sérülések kialakulásában belső- (izomgyengeség, végtagi tengelyeltérések) és külső hajlamosító tényezők (edzéshibák, nem megfelelő környezeti feltételek) egyaránt nagy szerepet játszhatnak. Az egyik leggyakoribb kiváltó ok az edzés módjában, intenzitásában és időtartamában bekövetkező változás. Ezekre a sérülésekre jellemző, hogy kezdetben csak kisebb panaszok jelentkeznek, amelyek hosszabb időn át halmozódnak, és csak hosszabb idő elteltével jelentkeznek az egyértelmű tünetek. Általában sportágspecifikusak, azaz jellemzőek az adott sportágra vagy sportmozgásra, s ennek megfelelő elnevezést is kapnak, mint például teniszkönyök, golfkönyök, úszóváll, ugrótérd, futótérd, labdarúgóboka, lovaglóizom-húzódás.

A túlhasználati sérülések idővel alakulnak ki a test egy adott részének megfelelő pihenés és regenerálódás nélküli ismétlődő megterhelése miatt. Ezek a sérülések gyakoriak azoknál a sportolóknál, akik ismétlődő mozgásokat vagy tevékenységeket végeznek. A túlhasználati sérülésekre gyakran jellemző a fokozatos kialakulás, és a következők lehetnek:

• izom-ín csontos tapadásának gyulladásai (enthesiopathiák vagy insertiopathiák), az íngyulladások, az ínhüvelygyulladások, a csonthártyagyulladások, az izomgyulladások, a tömlőgyulladások, a fáradásos törések, a porcfelszín-károsodások és az ízületi kopások.
• Stressztörések: Apró repedések a csontban, amelyeket nem egyetlen traumás esemény, hanem ismétlődő terhelés okoz.
• Bursitis: A bursae-ok, a csontok és lágyrészek közötti súrlódást csökkentő kis zsákok gyulladása.
• Az izomhúzódások: Az izomrostok túlnyújtása vagy elszakadása ismétlődő használat következtében.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a kategóriák nem zárják ki egymást, és egyes sérüléseknek akut és túlhasználati összetevői is lehetnek. Emellett a sérülések súlyossága és típusa sportágtól és egyéni tényezőktől függően változhat.

A sportsérülések súlyossága a következők alapján minősíthető:

• Sérülés típusa (törés, ficam, szakadás stb.);
• Kezelés ideje és módja;
• Sportképtelenség időtartama;
• Munkaképtelenség hossza;
• Károsodás mértéke (maradandó, átmeneti);
• Kezelési költségek.

A sportsérülések osztályozására a gyakorlatban jól használható következő beosztás:

• Enyhe: 1–7 nap kihagyás,
• Közepesen súlyos: 8–21 nap kihagyás,
• Súlyos: több mint 21 nap kihagyás, vagy maradandó károsodás.

Sportbalesetek 40%

• Sebzések
• Zúzódások
• Szakadások
• Ficamok
• Törések

Túlterhelések 60%

• Insertiopathia
• Tendinitis
• Tendinosis
• Periostitis
• Bursitis
• Chondropathia
• Fáradásos törés

Leggyakoribb sérülések

A leggyakoribb sportsérülések típusai az adott sportágtól és a testet érő igénybevételtől függően

Íme néhány példa az egyes sportágak gyakori sérüléseire:

1. Futball (labdarúgás):

• Gyakori sérülések: Rándulások és húzódások, különösen az alsó végtagokban (boka, térd).

Agyrázkódások a fej ütközése vagy érintése miatt.

2. Amerikai futball:

• Gyakori sérülések: Agyrázkódások, ficamok, húzódások, törések, ficamok.

A sportág fizikai jellege miatt a sérülések széles skálája fordulhat elő, gyakran a felsőtestet érintve.

3. Kosárlabda:

• Gyakori sérülések: Bokaficam, térdsérülések (különösen ACL-szakadás), ujj- és kézsérülések.

Az ugrások és a hirtelen irányváltások hozzájárulnak az alsó végtagok sérüléséhez.

4. Futás:

• Gyakori sérülések: Stressztörések, sípcsonttörés, futó térd (patellofemorális fájdalom szindróma), Achilles-íngyulladás.

Az alsó végtagokat érő ismétlődő hatások miatt gyakoriak a túlterheléses sérülések.

5. Gimnasztika:

• Gyakori sérülések: Csuklórándulások, terheléses törések, szalagsérülések, túlhasználati sérülések.

A torna intenzív edzéssel és ismétlődő mozgásokkal jár, ami túlhasználati sérülésekhez és az ízületek megterheléséhez vezet.

6. Tenisz:

• Gyakori sérülések: Teniszkönyök (laterális epicondylitis), vállsérülések, bokaficam

A lengő mozgások és az oldalirányú mozgások hozzájárulnak a felső és alsó végtagok sérüléseihez.

7. Súlyemelés:

• Gyakori sérülések: Főként a hát, a vállak és a térd sérülései.

A sérülések a helytelen formából, a túl nagy súly emeléséből vagy a nem megfelelő bemelegítésből adódhatnak.

8. Kerékpározás:

• Gyakori sérülések: Térdsérülések (patellofemorális fájdalom), deréktáji fájdalom, túlterheléses sérülések.

Az ismétlődő pedálozás hozzájárulhat a túlterheléses sérülésekhez, és a nem megfelelő kerékpár-illesztés, üléspozíció mozgásszervi problémákhoz vezethet.

Fontos megjegyezni, hogy ezek általános tendenciák, és az egyéni tapasztalatok eltérőek lehetnek. Emellett a sporttudomány fejlődése és a sérülések megelőzésére helyezett nagyobb hangsúly a különböző sportágak sérülési mintázatát is befolyásolta. A sportolók, az edzők és az egészségügyi szakemberek együtt dolgoznak azon, hogy olyan stratégiákat hajtsanak végre, amelyek minimalizálják a sportban előforduló sérülések kockázatát.

Sportsérülések megelőzése:

Megelőzésükről...

A sportsérülések teljesen nem kiküszöbölhetők, nagy részük azonban megelőzhető. A hatékony prevencióhoz szükséges ismeretek elsajátítása a sportszakemberek legfontosabb feladatai közé tartozik.

A sérülések nem csak a sportolók teljesítményét, egzisztenciáját befolyásolják, hanem jelentős szociális és gazdasági problémát is jelentenek. A kezelési költségek jelentősek, amihez a munka- és a versenykiesésből származó károk is hozzáadódnak.

Irodalmi adatok szerint a sérülésszám jelentősen csökkenthető a prevenció eszközeivel. A sokféle sérülés és rizikótényező miatt komplex, minden szinten alkalmazható módszerek szükségesek. Sajnos, a tudományos bizonyítékok ellenére a megelőzés korszerű módszerei még napjainkban sem képezik az edzésmunka integráns részét. Nagy különbségek vannak az amatőr csapatok és a nagy profi klubok körülményei és anyagi lehetőségei, valamint az egyes országok gyakorlata között. Nagyon fontos lenne, hogy a prevenciós módszerek egyre inkább a sport részét képezzék, és legalább szemlélet legyen mindenütt azonos.

Bár nem mindig lehet minden sérülést megelőzni, a sportolók számos stratégiát alkalmazhatnak a kockázat minimalizálása érdekében:

• Melegítés: Minden fizikai tevékenység előtt mindig végezzen megfelelő bemelegítést. Ez segít növelni az izmok vérellátását és javítja a rugalmasságot.
• Hűtsd le magad: Edzés után hűtsd le magad nyújtásokkal, hogy segítsd az izmok ellazulását és csökkentsd a merevséget.
• Szabályos technika: Tanulja meg és használja a sportágának megfelelő technikákat. Ez segíthet minimalizálni a rossz forma okozta sérülések kockázatát.
• Kondicionálás: Tartsa fenn a jó fizikai kondíciót és erőt rendszeres testmozgással. A jól kondicionált test ellenállóbb a sérülésekkel szemben.
• Pihenés és regenerálódás: Az edzések között hagyjon megfelelő időt a pihenésre és regenerálódásra, hogy megelőzze a túlterheléses sérüléseket. Hallgasson a testére, és kerülje a túl nagy terheléseket.
• Megfelelő felszerelés: Viseljen megfelelő védőfelszerelést, és gondoskodjon arról, hogy a felszerelés, például a lábbeli, jó állapotban legyen és megfeleljen a tevékenységnek.
• Keresztedzés: Vegyen be különböző gyakorlatokat és tevékenységeket a rutinjába, hogy elkerülje bizonyos izomcsoportok túlterhelését, és csökkentse az ismétlődő megterheléses sérülések kockázatát.
• Megfelelő táplálkozás: nagyon fontos az edzés folyamán a megfelelő táplálék kiegészítők használata

Fontos megjegyezni, hogy az egyéni tényezők, például a fittségi szint, az általános egészségi állapot és a biomechanika is szerepet játszanak a sérülések megelőzésében.

Sportsérülések kezelése:

Ha már bekövetkezett egy sportsérülés, fontos, hogy megfelelő lépéseket tegyen a sérülés kezelése és a gyógyulás elősegítése érdekében.

Az alábbiakban általános iránymutatásokat olvashat arról, hogy mit kell tennie, ha Ön vagy valaki más sportsérülést szenvedett:

1. Pihenés:

• Kerülje a sérült terület további terhelését. A pihenés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a szervezet beindíthassa a gyógyulási folyamatot.

2. Jegelés:

• Alkalmazzon jeget a sérült területre, hogy csökkentse a duzzanatot és a gyulladást. Használjon hideg csomagot vagy vékony ruhába csomagolt jeget. A kezdeti 48 órában 2-3 óránként körülbelül 15-20 percig alkalmazza.

3. Kompresszió:

• Használjon kompressziós kötést a duzzanat csökkentésére. Ügyeljen arra, hogy szoros legyen, de ne túl szoros, mivel a túlzott kompresszió további problémákat okozhat.

4. Elhelyezkedés, megemelés:

• A duzzanat további csökkentése érdekében lehetőség szerint emelje meg a sérült végtagot vagy területet. Támassza a sérült területet a szív szintje fölé.

5. Fájdalomcsillapítás:

• A vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók, mint a paracetamol vagy a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) segíthetnek a fájdalom kezelésében és a gyulladás csökkentésében. Tartsa be az ajánlott adagolást, és szükség esetén forduljon egészségügyi szakemberhez.

6. Kérjen orvosi segítséget:

• Ha a sérülés súlyos, vagy ha bizonytalan a sérülés mértéke, azonnal forduljon orvoshoz. Ez különösen fontos a fejet, nyakat érintő sérülések vagy törésre utaló jelek esetén.

7. Kövesse a szakmai tanácsokat:

• Ha egészségügyi szakemberhez fordul, kövesse tanácsait és ajánlásait a rehabilitációs gyakorlatokkal, fizikoterápiával vagy bármilyen szükséges orvosi beavatkozással kapcsolatban.

8. Helyreállító gyakorlatok:

• Ahogy a sérülés gyógyul, végezzen rehabilitációs gyakorlatokat vagy fizikoterápiát az érintett terület erejének, rugalmasságának és funkciójának helyreállítása érdekében. Kövesse az előírt gyakorlatokat, és fokozatosan haladjon előre.

9. A tevékenységhez való fokozatos visszatérés:

• Amint a sérülés kellően meggyógyult, fokozatosan térjen vissza a fizikai aktivitáshoz. Fontos, hogy ne siettesse a folyamatot, hogy megelőzze az újbóli sérülést.

Megelőző intézkedések:

• Fontolja meg a megelőző intézkedéseket, például az edzési technikák módosítását, támogató felszerelés használatát vagy az esetleges mögöttes biomechanikai problémák kezelését a jövőbeli sérülések kockázatának csökkentése érdekében.

Ne feledje, hogy a sportsérülés kezelésének konkrét megközelítése a sérülés típusától és súlyosságától függően változhat. Célszerű konzultálni egy egészségügyi szakemberrel, aki a sérülés egyedi körülményei alapján személyre szabott útmutatást ad.

Sérülés utáni sportképesség

A sport rehabilitáció irányelvei az alábbiak:

• minimalizálni a sérülést, gyulladást és/vagy fájdalmat a sérülés helyszínén;
• elősegíteni a gyógyulást;
• fenntartani vagy növelni a mozgásképességet;
• megakadályozni az atrófiát vagy növelni az erőt;
• fenntartani vagy növelni az állóképességet;
• elősegíteni a funkcionális felgyógyulást, és
• elkerülni a nem megfelelő, kompenzáló mozgásmintákat.