A futball kontakt sportág, melyben nagy a sérülések veszélye. Az ellenfél által elkövetett szabálytalanságok és a test-test elleni harc során kialakuló sérülések mellett elég egy hirtelen mozdulat, mely következtében zúzódás, ficam, törés, szakadás és rándulás is kialakulhat. Az izmok, szalagok és csontok sérülései hozzátartoznak a focisták mindennapjaihoz.

Mivel a labdarúgó sportág-specifikus mozgásformát egyrészt az irányváltozással történő rövidtávú gyors futás, másrészt a különböző testhelyzetekben végrehajtott rotáció és súlypontsüllyesztés és áthelyezés jellemzi, ezért a legnagyobb terhelésnek az alsó végtag izmai és ízületei vannak kitéve.

A sérülések okai nagyon sokrétűek. A játékosok a sípcsontvédőt leszámítva tulajdonképpen védőfelszerelés nélkül játszanak, állandó mozgásban vannak, gyors irány- és helyzetváltoztatással, ráadásul a játék körülményeiből adódóan az időjárási- és talajviszonyok is hatással vannak rájuk, kedvezőtlen feltételeket jelenthetnek.

Általánosságban elmondható, hogy a sérülés kockázata belső (például életkor, nem, korábbi sérülés, fizikai erőnlét, neuromuszkuláris képesség stb.) vagy külső (például felszerelés, környezet, játékfelület, játékvezető, ellenfelek stb.) kategóriába sorolható; sok sérülés azonban nem vagy/vagy szempont, mert a belső és külső kockázatok kölcsönhatásban állnak egymással. Végül néhány sérülés egyszerűen baleset, amelyet senki sem tud megjósolni.

A sérülések gyakorisága

2009-ben az UEFA kérésére Ekstrand és Waldén (2009) elkészítettek egy tanulmányt, melyben a 2001–2008-ig tartó időszakban 23 labdarúgócsapatot vizsgáltak a sérülések előfordulásának tekintetében. Ahhoz, hogy a tanulmány releváns információkat tartalmazzon, a saját ranglistájuk legjobb 50 csapatából választották ki a kutatás alanyait. A tanulmány 566.000 óra (475.000 óra edzés, 91.000 óra mérkőzés) sporttevékenységet vizsgált, amely alatt 4483 sérülés következett be. Az átlag játékos 34 mérkőzésen és 162 edzésen szerepelt egy szezonban. Ebből kimutatható, hogy minden sporttal eltöltött 1000 órára 8 sérülés jut. A sérülések helyszíne szerinti megoszlása azt mutatja, hogy 2546 (57%) mérkőzésen, míg 1937 (43%) edzésen történt. Fontos kiemelni, hogy ez a kutatás a sport legmagasabb szintjén folyt, ahol kizárólag professzionális sportolók találhatóak.

A bemutatott kutatás alapján megállapítható, hogy egy sportoló évente átlagosan legalább két sérülést szenvedett. Ez egy 25-ös kerettel rendelkező labdarúgó csapatra vetítve 50 sérülést jelent a csapat számára. A professzionális labdarúgók között, a labdarúgás speciális jellemzőit tekintve kijelenthető, hogy jórészt az izom- és szalagsérülések azok, amelyekkel számolni kell a sportolóknak. A leggyakrabban előforduló sérülés a súlyosság tekintetében pedig a 8-28 napig terjedő izomhúzódások csoportja.

Ekstrand és Waldén (2009) megvizsgálták, hogy melyek azok a sérülések, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő a labdarúgásban, és ezek hatására hány napig nem áll a csapat rendelkezésére a játékos. A leggyakoribb sérülés a combizomhúzódás volt, mely a sérülések 17%-át tette ki, míg a közelítő sérülés a második helyen, már csak 9%-át jelentette a sérüléseknek, mely után a bokaficam és MCL sérülés következett előfordulási gyakoriságban.

A combhajlítónál gyakori izomhúzódásos sérülést elsősorban a gyors és a robbanékony izommunka jellemezi (Inklaar, 1994/a-b). Ekstrand és Gillquist (1983) különböző sportágak összehasonlító vizsgálata során megállapították, hogy az izomhúzódások 80 százalékát labdarúgó játékosok szenvedték el, s ezek 47 százaléka a combhajlító izomban következett be.

A hamstring izmok

Mivel a hamstring izmok legfőbb feladata az excentrikus kontrakció, kinetikus energiát elnyelve, védve a csípőt és a térdet, így a sérülések nagyobb része ez alatt az összehúzódás során jön létre, a késői előrelendítési fázisban (Shellock és mtsai, 1991). A húzódások hirtelen fellépő, éles fájdalmat hoznak létre az combhajlító izmokban, feszesség érzéssel, illetve nagyobb mozgástartomány kialakulásával - a térd nyújtás és a csípő hajlítás alatt - is párosulhat. Néhány esetben duzzanat is kialakulhat pár nappal a sérülés létrejötte után. Ritkább tünetei közé tartozik a zsibbadás, bizsergésérzés, disztális gyengeség. A sérülést fájdalom, érzékenység, mozgásvesztés, csökkent erő izometriás kontrakció során és izomhossz csökkenés is kísérheti (Heiderscheit és mtsai, 2010).

A hamstring húzódások súlyosságuk alapján 3 kategóriába sorolhatók be:

• Grade I- enyhe sérülés: mindössze néhány izomrost károsodott vagy szakadt el. Az izom erejét és állóképességét még nem vagy ritka esetben befolyásolja. A fájdalom és az érzékenység egy nappal a sérülés után jelentkezik, merevség is kialakulhat a sérült végtagon. Kisebb duzzanat jöhet létre, a térd hajlítható, a sérült képes a járásra
• Grade II- közepes: az izomrostoknak mintegy fele szakad el. Akut fájdalommal jár együtt, duzzanattal és enyhe funkcióvesztéssel. Hatással lehet a sérült mozgására. A fájdalom felidéződhet a térd hajlítása esetén, ellenállással szemben.
• Grade III- súlyos: az izomrostok több mint fele elszakad, de akár az egész izom is elszakadhat. Az izom has és az ín is sérülhet. Nagy duzzanat és fájdalom jön létre, az izom már nem kepés a funkciójának végrehajtásá

Az izomszakadások hamstring esetén nem annyira gyakoriak, mint a húzódások. Teljes szakadások nagy izom területre vagy magára az egész izomra vonatkoznak. Bevérzések jönnek létre, ami mélyebb rétegekbe terjedhet. Nagyon hirtelen erős, késszúrásszerű fájdalomérzés alakul ki az izomban. Szakadás követően gyakran éreznek erős roppanást az adott területen. Ezzel egy időben görcs is kialakul. A fájdalom és a görcs olyan erősségű lehet, hogy a sportoló azonnal a tevekénység befejezése mellett dönt. A szakadás a bevérzés mellett érsérülésekkel is jár (Dr. Botár és Dr. Mohácsi, 1989).

A súlyos sérülések közé tartozik még a combhajlító avulziója, leszakadása. Lehet akut és krónikus is. Teljes leszakadás esetén az inak visszahúzódnak a csontról, de vannak olyan szövetek, amelyek próbálják megelőzni a nagymértékű visszahúzódást, hogy az inak a csont közelében maradjanak. Részleges leszakadás esetén csak az ín vagy az inak egy része szakad le és nincs retrakció.

Ezek mellett kisebb sérülések, károsodások is kialakulhatnak: izomgörcsök, vagy túlerőltetés.
Az izomgörcs a szervezet vagy az egyes izomcsoportok elfáradása esetén történik. A hirtelen és erőteljes mozgás létrejötte után tartós összehúzódás jön létre, kialakul a görcs, ami jól látható és tapintható, fájdalommal jár. Létrejöttét több tényező befolyásolja és növelheti, többek közt a só veszteség is.

A túlerőltetés sérülés hatására jön létre, mivel a sérült ízület izmaiban, amelyek a mozgásában vagy rögzítésében részt vesznek, fájdalom alakulhat ki. Ezek az izmok megpróbálják védeni a sérült részt a mozgástól. Akár különféle tartási hibák is kialakíthatják.

Hamstring sérülések rehabilitációja

A rehabilitáció célja a sportolók esetén, hogy az adott egyén sérülésének megfelelő ellátásban és terápiában részesüljön, minél hamarabb visszatérhessen a sérülést megelőző szintre. Elengedhetetlen, hogy ezek során az újrasérülés mértéke és más sérülések létrejöttének lehetősége minimálisra csökkenjen.

A rehabilitációs eljárás már a helyszíni teendők elvégzésével, az akut ellátással, a nem kontaktsérülések esetén a túlterhelés felismerésével, annak a megfelelő kezelésével kezdődik el (Veres-Balajti és mtsai, 2016).

A combhajlító sérülések legelső, akut fázisában a legfontosabb cél a sérülés védelme, a mozgástartomány és az erővesztés minimalizálása. 48 óra elteltével megkezdhetőek a terápiás gyakorlatok, a szubmaximális izometrikus erősítés több szögben, minimalizálni a hegek lehetőségének létrejöttét a szakadt izomrostok között, hogy elegendő erő legyen a rostkötegek közti széleskörű szeparáció elkerülésére (Jarvinen és mtsai, 2005).

A második szakaszban fokozatosan vissza kell nyerni az erőt a teljes mozgástartományban, javítani a csípő és a medence neuromuszkuláris kontrollját, készülve a sport specifikus mozgásokra. Excentrikus és koncentrikus erősítés is lehetséges. Az excentrikus edzés dynamométer segítségével valósítható meg, olyan gyakorlatokkal, mint az egyenes lábbal végzett deadlift, egylábas windmill vagy a Nordic hamstring. A harmadik szakasz középpontjában a funkcionális mozgások és az excentrikus erősítések állnak, megnyújtott állapotban.

A rehabilitáció során a legfontosabb a fájdalom és a gyulladás csökkentése, a mozgástartomány visszaállítása, a flexióban és extenzióban részt vevő izmok erősítése, a csípő és medenceizmok megerősítése, medence és gerinc lumbális szakaszának kontrolljának normalizálása, az egyensúly és a propriocepció fejlesztése, a futás és az ugrás technikafejlesztés és az újrasérülés lehetőségének minimalizálása. A combizom fájdalom csökkenése után megkezdhetőek a specifikus terhelések is, de csak a fokozatosság betartása mellett: a felhúzások, kitörések, guggolások különböző formái. A sportba való visszatérés elött futás esetén is a fokozatosságot kell szem előtt tartani: először csak gyaloglás; futás csökkentett sebességgel egy vonalban, rövidtávon; futás teljes sebességgel és távon, egyvonalban; futás előre, oldalra, hátra; elindulások-megállások gyakorlása, sprintek majd a futás közbeni irányváltások és sprintek beiktatása. (Veres-Balajti és mtsai, 2016)

A terápiás edzés gyakorlatok mellett nagy szerepe van a különböző fizioterápiás eljárásoknak. Elősegíthetik és gyorsíthatják a sérülések regenerációját, de az aktív gyakorlatok végzése elengedhetetlen mellettük.

Ide tartoznak:

• A manuálterápia, amely ízületi, ideg- és izomrendszerre van hatá
• A krioterápia vagy hidegterápia, amely az egyik leghasznosabb eljárás sérülések eseté Legfőbb hatása a szövetek hőmérsékletének csökkentése, csökkenti a perfúziót és a gyulladásos tüneteket, mint a hőmérséklet, bőr pirossága, duzzanat és fájdalom, illetve az anyagcsere mértékét is redukálja.
• Az elektroterápia, mely olyan rehabilitációs eszköz, amely elektromos áramot használ az izomösszehúzódások stimulálására. Használható a fájdalom enyhítésére, az izomgörcsök csökkentésére és az izomerő javításá
• Az ultrahang, mint terápiás eszköz nem a bőr felületén, hanem az alatt fejti ki hatá A sérült izom gyógyulási folyamatának nyomon követésére is használható.
• A lézer terápia is gyakorta használt eljárás izomsérülések eseté Hatásai közé tartozik a szöveti keringésjavítás, az anyagcsere növelés, a szövet regenerációfokozás, emellett fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása is van.

A sérülések prevenciója

A rehabilitáció mellett a másik fontos szempont a labdarúgásban a sérülések megelőzése. Sok csapat már beépíti a sérülésmegelőzési programokat az edzésprogramjába, amelyek magukban foglalják a szezon előtti fizikai szűrést, a célzott erőnléti és kondicionáló programokat, valamint a megfelelő technikára és táplálkozásra vonatkozó oktatást.

A rizikó faktorok csökkentése érdekében a labdarúgás nemzetközi világszervezete létrehozott egy labdarúgó-specifikus strukturált bemelegítő gyakorlatsort, a „The 11+” programot. A gyakorlatok elsősorban a statikus és dinamikus ízületi stabilizációkra koncentrálnak, különböző pozíciók, valamint mozgások tekintetében. (Kilding és mtsai, 2008). A nordic hamstring curl az egyik leghatékonyabb specifikus gyakorlat, mely a FIFA 11+ megelőzési programnak is kiemelt feladata. A nem kontaktsérülések megelőzésének prevencióját hangsúlyozza, egy speciális bemelegítési gyakorlatsor létrehozásával, amelyben dinamikus és statikus elemek is megjelennek. A nordic hamstring földön végzett excentrikus gyakorlat, térdhajlítást foglal magába, partner segítségével, legfőbb célja a combhajlító húzódások megelőzés.

A sérülések csökkentése céljából nemcsak a rehabilitációs programoknak, hanem az edzőknek és a játékosoknak is szerepe van, előbbinek a megfelelő terhelés adagolás és a túlterhelés elkerülése miatt, utóbbinak pedig a pontos végrehajtás okán.

Hivatkozások

Dr. Botár Z., Dr. Mohácsi. J. (1989) Sérülések a testnevelés és sportban, Tankönyvkiadó, Budapest

Ekstrand, J., Hagglund, M., Waldén, M. (2011): Injury incidence and injury patterns in professional football: the UEFA injury study. Br J Sports Med; 45:553-558

Ekstrand, J., Gillquist, J. (1983) Soccer injuries and their mechanism: a prospective study. Medicine and Science in Sport and Exercise, 15: 267- 270.

Heiderscheit, B.C., Sherry, M.A., Silder, A., Chumanov, E.S., Thelen, D.G. (2010) Hamstring Strain Injuries: Recommendations for Diagnosis, Rehabilitation and Injury Prevention, J Orthop Sports Phys Ther.

Inklaar, H. (1994a) Soccer injuries I. Incidence and severity. Sports Medicine, 18: 55-73. Inklaar, H. (1994b): Soccer inuries II. Aetiology and prevention. Sports Medicine, 18: 81-93.

Jarvinen, A.H., Jarvinen, T.L.N., Kaariainen, M. (2005) Muscle injuries biology and treatment. Am J Sports Med.

Kilding, A.E., Tunstall, H., Kuzmic, D. (2008) Suitability of FIFA’s „The 11” training programme for young football players – impact on physical performance. Journal of Sports Science and Medicine, 7: 320-326.

Shellock, F.G., Fukunaga, T., Mink, J.H., Edgerton, V.R. (1991) Exertional muscle injury: Evaluation of concentric versus eccentric actions with serial MR imaging. Radiology

Veres- Balajti, I., Takács, D., Tisljár, R. (2015) Sportrehabilitáció, Campus Kiadó